Sokan gondolják úgy, hogy a szociális, gazdasági és környezeti problémákat, fejlődési lehetőségeket már nem lehet külön kezelni, hanem olyan megközelítés szükséges, ami ezeket együttesen kezeli. Ez tulajdonképpen a fenntartható fejlődés nézete, amely kifejezés a nyolcvanas években jelent meg először a nemzetközi szakirodalomban, attól kezdődően egyre többen vallják ezt a nézetet. Akkor vált általánosan ismert ez a fogalom, amikor 1981-ben megjelent Lesten R. Brown műve, ami a fenntartható társadalom kialakításával foglalkozott.
A szerző itt párhuzamot vont a természeti erőforrások hasznosítása, valamint a népesség rohamos növekedése között, olyan megoldást keresett, amelyik a lehető legkisebb mértékben van roncsoló hatással a természetre. Ebben az évtizedben számos nemzetközi bizottság és szervezet alakult meg, amelyeknek célja a fenntartható fejlődés kialakítása és népszerűsítése volt. Az ENSZ Közgyűlés határozata nyomán, 1983-ban el is kezdte a munkáját az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága, amit a norvég miniszterelnöknő, Gro Harlem Brundtland vezetett első ízben. Ez a közgyűlés huszonkét tagból állt, aminek magyar résztvevője is volt, Láng István akadémikus személyében.
A következő fontos lépésre a bizottsággal kapcsolatban 1987-ben került sor, amikor is jelentést adtak ki „Közös jövőnk” címmel. Ebben a jelentésben olyan jövőbeli gazdasági fejlődést vázoltak fel, ami a fenntartható fejlődésre épül globális mértékben. Célul tűzték ki a különböző természeti erőforrások megőrzését, azonban azt is, hogy a 3. világ országaiban egyre nagyobb méreteket öltő szegénység problémáját is megoldják.