A XX. század második felében egyre fontosabbá vált a fenntartható fogyasztás, egyre nagyobb hangsúlyt kapott ez a terület. Egy olyan kompromisszumos javaslat alakult ki folyamatosan, amit a Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnök-asszony által fémjelzett bizottság fogalmazott meg részletesen és konkrétan. Ekkor dolgozták ki a fenntartható fejlődés koncepcióját, aminek lényege az, hogy az aktuális generációk materiális igényeit olyan módon lehessen kielégíteni, hogy ezzel ne legyen veszélyeztetve a következő generációk életlehetőségei.
A kifejtéséről és alkalmazásáról gondoskodott az a számos szervezet, ami ezt követően megalakult, hiszen a fenntartható fogyasztás és fejlődés egyre népszerűbbé vált. 1992-ben is fontos ponthoz érkeztek a világ vezetői, hiszen Rio de Janeiróban tárgyaltak a vezető politikusok a gazdasági fejlődés, valamint a természet megóvásának összehangolásáról. Budapest 1999-ben adott otthont a Tudomány Világkonferenciájának, aminek keretein belül egy külön szekcióban foglalkoztak a fenntartható fejlődéssel, valamint a fenntartható fogyasztással.