A magyar nyugdíjrendszer alapjait a társadalombiztosítás tartja fent és ennek a közösségnek tagja minden hivatalosan bejelentett alkalmazott vagy vállalkozói jövedelemmel rendelkező ember. A fiataloknak jó elgondolkozniuk a magánnyugdíjpénztár nyújtotta lehetőségeken, hiszen láthatják időskorú rokonaik esetében, hogy az állami nyugdíjak nem sok mindenre elegendőek. Érdemes a Grantis magánnyugdíjpénztár összefoglaló alapján dönteniük arról, hogy belépnek-e a magánnyugdíj-pénztári rendszerbe vagy sem.
Ezt a rendszert egy 1997-es törvény vezette be. 1998 januárjában alakultak meg az első magánnyugdíjpénztárak, így létrejött az állami nyugdíjrendszer második pillére. 3 pillérű rendszernek szokták ezt nevezni, amibe beletartozik az állami nyugdíjpénztár, a felosztó-kirovó rendszer folytatásaként, a magánnyugdíjpénztár és az öngondoskodás pillére. 1999. augusztus 31-ig el kellett dönteniük az aktív korú munkavállalóknak, hogy átlépnek-e az új, vegyesnek nevezett biztosítási rendszerbe vagy maradnak a hagyományos társadalombiztosítási rendszerben.
Hazánkban azzal a céllal vezették be a magánnyugdíjpénztárakat és ezzel a 3 pilléres rendszert, hogy ne csak egyetlen lábon álljon az időskori megélhetés. Ugyanis több forrásból stabilabb, anyagilag biztosabb megélhetést lehet biztosítani a nyugdíjasoknak. 1994-ben a magyar GDP 10%-át költötte a költségvetés nyugellátásokra, ami hatalmas összeg, ezért nyilvánvaló, hogy hosszútávon nem lehet fenntartani. A szocializmusban megálmodott rendszer reformokra szorult és ezt már a Világbank is sürgette.
Ekkor döntött a magyar Országgyűlés úgy, hogy a privát szektornak is lehetőséget ad arra, hogy a nyugdíjjárulék címén beszedett pénzek egy részét kezelje, így megnyíltak a magánnyugdíjpénztárak. Fontos tudnivaló, hogy ez a konstrukció nem az állami nyugdíjtól elkülönülve jött létre, hanem annak részeként. A tagjai nyomon követhették megtakarításaikat, ugyanis a pénztárak minden évben kimutatást küldtek nekik a befizetésekről, hozamokról és költségekről.