Aki falun él, vidéken, és rendelkezik fúrt kúttal az udvarán, az eldöntheti, hogy a vizet milyen forrásból oldja meg: a helyi vízhálózatról vételezve, vagy a kútból megoldva mindezt. Ha az utóbbi mellett voksol az illető, akkor számolnia kell azzal, hogy a kút vize bizony nem minden paraméterében fog megfelelni a kívánalmaknak. Az elkerülhetetlen vastalanítás révén szerencsére a túl sok vas, mely a vízben van, nem fogja elszínezni a ruhákat, nem legyen rozsdabarna a szaniter, a csaptelep a sok vas miatt. Aki a vastalanítás mellett dönt, annak többféle eljárás is a rendelkezésére áll. Az egyik legelterjedtebb ezek közül kétségkívül a vegyszeradagolással kiegészített zöldhomokos technológia. Ebben az esetben a vegyszer az a klór lesz, melynek az a feladata, hogy egyrészt megtisztítsa a vizet a benne található baktériumoktól, hogy az fogyasztható legyen, másrészt pedig a klór elő is készíti a vizet a vastalanításra. A vastalanítás megoldásra szolgáló berendezés három részből áll: a vegyszeradagolóból, magából az eszközből és egy klórszűrőből, mely a klórt hivatott eltávolítani. (A klórnak nagy szerepe van abban, hogy a víz ne legyen ártalmas az emberre, de az íze ettől még nem a legjobb.)