Most, hogy az utolsó téli hónapban járunk, már sokakban felmerült a gondolat, hogy milyen jó is volna, ha már eljönne a tavasz, többet és melegebben sütne a nap. Belefáradtunk a hideg szél fújásába, a havazásba és a latyakos utakba, hogy minden ruhánk egyből koszos és saras lesz. Szívesen emlékezünk vissza a tavalyi év meleg, nyári hónapjaira, a lány szellőre, a lenge ruhákra és a barnító nap nyújtotta örömökre. No, de honnan is ered a kánikula idején emlegetett kutya meleg kifejezés? Az ókori Rómában a meleg napokat a Szírius csillagról, azaz a kutya csillagról nevezték el, ami a Nagy Kutya csillagkép egyik ékessége. Ez a csillag a hőség idején, mindig a Nappal együtt kelt és volt látható az égbolton. Pedig ez a csillagkép és ezzel együtt a Szírius is túl messze található bolygónkhoz képest, hogy bármilyen hatást is kifejtsen a Földre, így a kánikula idején, július és augusztus hónapokban a melegről sem tehet. Ebben az időszakban a rómaiak, a hőség következtében kedvtelenséget, letargiát és agressziót figyeltek és állapítottak meg az embereken. Mindemellett Krisztus után egy Pliniusz nevezetű természettudós megfigyeléseire alapozva létrehoztak egy enciklopédiát, melyben többek között arra is felhívják az olvasó figyelmét, hogy a kánikula idején a betegségek és rossz közérzet mellett megvadult kutyákra is figyelmesek lehetünk. Így esett csorba a kutyák hírnevén és mondjuk még ma is azt, hogy kutya meleg van.